Hírek

15 október
2015

Itt olcsóbb és nyugisabb az Adria, mint Horvátországban

Ha közeli tengerparti kirándulásra indulunk Magyarországról, szinte mindig Horvátország, esetleg Montenegró a célpont. Pedig csak egy kicsivel kell messzebb mennünk, hogy olcsóbban és tömegek nélkül élvezhessük az Adria szépségeit. Ha pedig nagyvárosi nyüzsgésre vágyunk, az is csak egy karnyújtásnyira van az albán tengerparttól.

Egy kisebb Balkán-túra keretében, Koszovón keresztül érkeztünk meg Albániába. A két albán köztársaság között a határ jelképes, két perc alatt átjutottunk, és a 2500 méteres hegyek között haladó autópályán ereszkedtünk le a tengerparti síkságra. Már ez az utazás is sokat megmutatott az országból.

Kukës és a határ között ugyan van autópálya, de a nagyobb hidaknak még csak a fele készült el, ezért gyakran kétszer egy sávosra szűkül az út, komolyabb figyelmeztetés nélkül. A szalagkorlátokon kis létrák könnyítik meg a gyalogosoknak az átkelést.

Az úton település alig, érintetlen természet, lenyűgöző hegyi folyó annál több van. Igencsak kontrasztos az osztrák színvonalat hozó több kilométeres autópálya-alagút és a félkész házak, több évtizedes Mercedesek kombinációja.

Tiranába az 1-es főúton utaztunk tovább, és több furcsaságra is felfigyeltünk. Először is, majd minden kilométerre jutott egy benzinkút. Másodszor az úttal párhuzamosan bevásárlóközpont futott, jó20 kilométeren keresztül például csak bútoráruházak sorakoztak. Tiranába beérve is vegyes kép fogadott. Egyrészt rendezett, modern házak sokasága, másrészt kaotikus forgalom, ahol a közlekedési szabályokra nem nagyon adnak. 

 

Szállásunk a főtértől ötpercnyire volt, de mivel rosszul írtuk le szállásadónk telefonszámát, muszáj volt internetet találnunk. Beültünk az első szimpatikusabb bárba. A Hemingway jó választásnak bizonyult, a budapesti belvárosi szórakozóhelyek hangulatát idézte. Hamar megismerkedtünk az albán kézműves búzasörrel, az Illiriával, amely nagyon meggyőző volt. 

Később beszélgettünk az életművész tulajdonossal, aki elmesélte érdekes koncepciójukat. Alapvetően csak törzslátogatókat engednek be, ezért van minden asztalon állandóan kint a foglalt tábla.Idegeneket csak akkor szolgálnak ki, ha mosolyognak és jókedvűek.Az óriási italkínálatban egyébként Unicummal is találkoztunk, ami azért nem esik meg gyakran, ha külföldön jár az ember, legfeljebb csak a környező országokban.

Albániában kifejezetten kedvesen és örömmel fogadnak minden turistát, és magyarnak lenni még az átlagnál is jobb. Az albánok legnagyobb nemzeti hőse Szkander bég, aki a 15. században egyesítette az országot, és honvédő harcba kezdett a terjeszkedő oszmánok ellen.Egyetlen szövetségese és segítője Hunyadi János volt, és ezt a mai napig minden albán tudja. 

A modern korból is maradt országaink közt kapcsolat: a Malév fontos nyugat-európai kapcsolatot jelentett, és hiába ment csődbe a nemzeti légitársaságunk három éve, a mai napig ott láthatjuk a logóját a legtöbb utazási iroda kirakatában. 

De miért is érdemes Albániába látogatni? Nyáron természetesen a tengerpart a legnagyobb vonzerő. A tiranaiak kivételes helyzetben vannak, tőlük csupán fél óra autóút az ország második legnagyobb városa, Durres, amelytől északra és délre is strandok sokasága található.

Homokos part, sekély, meleg tenger 

A város maga nem túl izgalmas, legfeljebb néhány római kori emlékét érdemes megnézni, és strandjai is nagyon zsúfoltak. Jobban tesszük, ha néhány kilométerrel arrébb keresünk szabad partszakaszt.Az Adriai-tenger errefelé homokos partú, és igen sekély, ezért jóval melegebb is a szokásosnál. Mi a helyiek ajánlására egy Karpen melletti kempinghez indultunk fürdeni. 

 lakókocsik itt közvetlenül a vízparton parkolnak, vagyis tényleg a turisták lába előtt hever a tenger. A sekély vízben még egy szigetet is felépítettek, hogy aki úszni akar, ne kelljen a dél-balatoni partokról ismert hosszas vízben gyaloglással megküzdenie.  

A megszállástól paranoid módon rettegő egykori kommunista diktátor,Enver Hodzsa 700 ezer bunker felépítését rendelte el az országban,amelyek bárhol feltűnhetnek. A tengerparton a kisebb, néhány főt befogadó, gomba alakú mellett jó néhány hangárnyi is van. Az egyik étteremnél egyszerűen a paprikaágyásban hagyták őket. Az ötletes kertművelés és a kiváló panoráma miatt ide ültünk be vacsorázni. 

Mivel rengeteg albán ment dolgozni Olaszországba, gondoltuk, az itáliai konyha biztos kiváló lesz. Az árak alapján a helyi gazdagokat kiszolgáló étteremben az egyébként tényleg kiváló, friss tengeri halakból készült, kétfogásos vacsoránkat két óra alatt sikerült csak szervírozni. Azért ezt annyira nem bántuk a pazar naplemente miatt.

Az időhöz egyébként is másképp állnak hozzá. Itt nem látni siető, stresszes embereket, kivéve, ha a volán mögé ülnek. Bárkivel szóba lehet elegyedni, szívesen útba igazítanak vagy ajánlanak látnivalót, éttermet. Emellett nagyon becsületesek is,nem kell félni túlszámlázástól. Nagyon kellemes élmény volt, hogy amikor egy étteremben nem volt kávé, akkor csak annyit mondtak, semmi gond, megoldják. A pincér átlépett a szomszédos kávézóba, és már hozta is az italainkat. Erről a szomszédból hozta a számlát, és nem kért semmilyen felárat. 

A kávézók egyébként a helyi élet központi elemei, szinte mindenki beugrik egy feketére mindennap. Az olasz kapcsolatok miatt kiváló is minden kávé, de ha reggeliznénk, akkor magunknak kell hozni a pékségből az ételt, azt szinte sosem tartanak.Ha bármire kíváncsiak vagyunk, érdemes körbekérdezni, biztosan pár percen belül meglesz a válasz. Nyelvi problémánk sem igen volt, szinte mindenki beszélt angolul. 

Tirana Magyarországon kétségtelenül nem számít menő városnak, pedig egyre több turisztikai listán ajánlják felfedezésre. Ha nincs is annyi látnivaló, mint egy hasonló nagyságú közép-európai városban, két napot biztosan el lehet itt tölteni.

A főtéren természetesen a nemzeti hős, Szkander bég szobra áll,a kommunista stílusban épült Opera és Nemzeti Múzeum mellett. Itt van az ország legszebbnek mondott mecsete, de látszik innen a legújabb ortodox templom reptéri irányítótoronyra emlékeztető tornya is.

A hermetikusan elzárt kommunista Albániában szigorúan tiltva volt minden vallás, ezért nagyon kevesen gyakorolják azt a mai napig. A templomokat be is zárták, vagy éppen átalakították. A modern ortodox templom egy korábban lebontott helyén épült. Az Osztrák-Magyar Monarchia által épített római katolikus templom moziként üzemelt a diktatúra alatt.

A 90-es években egy Amerikából hazatért művész, Edi Rama lett a város polgármestere, ma ő a miniszterelnök. Belátta, hogy a város teljes felújítására nem lesz forrás, ezért két dologra koncentrált.Mivel Tirana Európa legzöldebb fővárosa, kitakarították a parkokat, amelyeket azóta is nagyon szépen karban tartanak, a kommunista éra alatt épült szürke tömbházakat pedig Hundertwasser stílusában színesre és vidámra festették. Ez a két lépés elég volt ahhoz, hogy felhívják a városra a világ figyelmét, és hozzájárult ahhoz, hogy az ország felkerüljön a világ turisztikai térképére. 

A sötét diktatúra emlékének feldolgozása nem könnyű feladat. Két nagyon érdekesnek ígérkező kiállítást is szerettünk volna megnézni, de mindegyik zára volt. A helyi titkosszolgálat egykori helyszínén csak egy időszakos kiállítás volt korábban,itt állítólag minden úgy maradt, ahogy 90-ben hagyták. 

Ha már Albánia, természetesen mindenki a bunkerekre gondol, ezért is lett volna érdekes a város szélén lévő Bunkart. A 70-es években készült ez a 100 szobás atombunker, amelynek felújítása után az ország 70 éves történelmével ismerkedhetünk meg itt.

A közelből indul a DajtiEkspres felvonó az 1600 méter magas hegyre. Érdemes a 15 perces utazást kipróbálni, mert odafentről ellátni a tengerig, ésa csúcson lévő étteremből nagy élmény a naplementét végignézni.  Ez volt a búcsúnk a várostól, mert másnap reggel korán kellett kelnünk, egy nap alatt terveztünk hazaautózni.

Erre két opció volt. Valamivel gyorsabban, főként autópályán Szkopjén és Belgrádon át, ám ekkor garantáltan több órát kellett volna vesztegelnünk a magyar határon, hacsak este 7-ig nem érünk egy kisebb határra. Ezért a rövidebb, de kanyargós hegyi utakkal tűzdelt, Podgoricán és Szarajevón át vezető utat választottuk. Ez már csak a Piva és a Tara folyó völgye miatt is megérte. A zsúfolt balkáni utak után megkönnyebbülés volt az üres M6-oson végigsuhanni. Igaz, a reggel 7 órás indulás után így is csak este 11-re értünk Budapestre.

 

Megosztás